Budakalász nagyközség

Adatok

Régió: Közép-Magyarország
Megye: Pest megye
Kistérség: Szentendrei kistérség
Lakosság: 10213 fő
Terület: 15.11 km²
Népsűrűség: 675,91 fő/km²
Rang: nagyközség
Körzet hívó: 26

Fekvése

Budapesttel közvetlenül határos település a Duna mentén, a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, nyugaton a Nagy-Kevély, tőle északra Pomáz és Szentendre városok határolják. Közvetlen házai mellett terül el az úgynevezett Omszk-tó, amely ma még pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló közpark. A belterületen kívül eső területrészei: Szentistvántelep, amely az 1920-as években tisztviselő-telepnek épült, s a Duna-parti részen a Luppa-sziget, üdülőkkel. A nagyközséget keresztül szeli a Budapest-Szentendre HÉV vonal.

Címere

A nagyközség címere Budakalász Nagyközség Önkormányzatának 4/1991. (V.20.) számú rendelete szerint négy mezőre osztott pajzs, a mezőkben egy-egy jelképpel.

A mezők alapszínei és jelképei

I. mező: arany alapon három zöld színű hegy, a legkisebben három ezüst színű kereszt;
II. mező: kék alapon három aranyszínű búzakalász;
III. mező: kék alapon ezüst színben a bronzkori kocsi;
IV. mező: arany alapon vörös ekevas és csoroszlya.

A címer színei és jelképei szimbolizálják

a zöld szín a mezőket, a kék a Dunát, az arany a búzaföldeket,
a két nagyobb hegy a Nagykevélyt és Kiskevélyt, a kisebb hegy a három kereszttel a Kálvária dombot,
a három búzakalász a községben élő magyar, német és szerb lakosságot,
a bronzkori kocsi a település fekvését és régiségét,
az ekevas és csoroszlya a község kétszáz év előtti pecsétjén szerepelt, a helyi polgárjog gyökereit emeli be napjainkba.

Története

Igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdődően - mintegy tizenötezer évvel ezelõttõl - szinte minden lényeges nép élt szűkebb környékén. 1953-ban a kavicsbánya területén került elő az a 7000 éves kis vízmerítő edény – budakalászi kocsi –, amely a legelső kocsi makett. Fennmaradt egy római kori őrtorony maradványa, a legújabb egyedülálló lelet pedig egy rézből öntött, domborított vadászjelenetekkel díszített avar korsó. A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is ismert volt, innen vitték a Hősök tere közepén álló "Ismeretlen katona" emlékmű sírkövét. Az 1922-ben felparcellázott üdülőtelepet, a Szentistvántelep-et 1950-ben csatolták Budakalászhoz.

A település 1135-től ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követően itt letelepült kabar népcsoport nevéből eredt, jelentése: "kaliz".

Az Árpád-kori eredetű lakosság valószínűleg már a XVI. század 30-as, 40-es éveiben, a török hadjáratok következtében elmenekült a jobban védet területekre, így például Békásmegyer, ill. Szentendre falvakba, mely falvak (akkor még Szentendre is falu volt) végig megmaradtak a török hódoltság folyamán (ilyen "település koncentráció" a XVI. század folyamán különösen a sík vidékeken játszódott le) . Az első török adóösszeírás (defter) amely a kalásziakról fennmaradt, 1580-ból való (Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Bp.,1985.). Ebben az áll, hogy "Kálóz falu ráják (keresztény földművesek ) nélkül maradt, Békásmegyer mellett található, mely használja földjeit" . A kalászi határ tulajdonjoga (un zajmet tulajdonjog) a XVI. sz. második felében valamilyen Juszuf-é volt, aki vezető hivatalnok lehetett a budai török vilajetben, de használták földjeit Békásmegyer és Szentendre lakói is, akik évi 1000 akcse pénzt fizettek a tulajdonosnak.

A 15 éves háború majd a Zsitvatoroki béke után,a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén (lásd:Szakály Ferenc:Magyar adóztatás a török hódoltságba. Bp., 1981.). Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő,Obornica,Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. ( A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a XVII. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta.( Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve.1985.)

Kálóz falu Árpád-kori toponímiája,vagyis határrészeinek elnevezése feledésbe merült, az új elnevezések a XVII. közepén betelepített szerbektől erednek, és magukon viselik a török nyelvi hatásokat. Ezek az elnevezések, kisebb-nagyobb módosulásokkal jelenleg is használatosak. A fennmaradt dűlő nevek és határrészek a következők: Proszina-Kölesség; Csaira-Legelő (török jövevényszó a szerb nyelvben); Kupusziste-Káposztás; Vinogradi-Szőlők; Polyana-Mező; Rakovac-Rákos; Novi szadovi-Új ültetvények; Brdo-Domb; Nyive prekobrda-Dombon túli szántók; Orlovac-Sas bérc; Dolina-Völgy; Szlatine-Legelők; Ajmanica-Hegyalja (török jövevényszó); Majdan-Bánya (ez esetben kőfejtő); Kalugyerszki grob-Szerzetesi sír; Kalugyerszki potok-Szerzetes (barát) patak; Majdan potok-Kőbányai patak; Crvena zemlya-Vörös föld; Szokolovac-Solymos; Klenity-Jávorliget; Dunavszke nyive-Dunai szántók; Peszkovi-Homokok; Klicsevac-Csírázó (ahol legkorábban csíráznak a növények); Manatovac- Hibás, Rossz (köves rossz föld); Mlake nyive-Langyos, vizenyős szántók. A magyar lakosságú Békásmegyer melletti határrész elnevezése a magyarból átvett Zsomboly torzított változata a Dzsombolija, és ugyan ez a helyzet a Szentendrével határos Bovar dűlővel, mely a magyar Bolhavár-ból ered (Bolhavárnak nevezték a romos-köves területeket, ebben az esetben egy római kastrum maradványait) (Nedelykov Milán: Kalászi szerbek krónikája. Kalászi Faluház KHT 2003.) A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban,miután néhány szerb család - főleg az 1690-es telepítésből - a déli határőrvidékre költözött és így felszabadultak megművelhető földek (helyi szerb szájhagyomány, lásd még: A szerbek Magyarországon-Die Serben in Ungarn. Szerk.: ZomboriI. Kiadó: Szegedi Móra F. Múzeum. 1991. pl.: 28. old., továbbá: Nedelykov M.: Kalászi szerbek krónikája, 15. old.)

Később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.

Látnivalók

Római katolikus templom 1907-ben szentelték fel.

Ortodox templom (barokk, 1752, ikonosztáz a 18. század végéről)
Régi szerb keresztek
Hősi halottak emlékműve
Szent Kereszt Felmagasztalása Templom
Vaskereszt

Gazdaság

1900-ban megalakult a Neubauer és Sárkány "Mungo" textilipari hulladékhasznosító gyár. Az I. világháború alatt itt is készítettek kötszereket, sebkötöző vattákat.

Egy káposztasavanyító üzem helyén, amely a mai Kupusziste (Káposztás) határrészben,a Majdan patak partján volt,1923-ban kezdte meg működését a méltán híressé lett Klinger gyár( később elcserélték ezt a területet a szerb egyházközség szántójával, ahol a mai napig áll), amelyben az 1990-es rendszerváltás előtt készültek a messze földről is keresett kender és lenanyagú textíliák. Jelentősek voltak a kékfestő-vásznai, abroszai és a tűzoltófecskendőkhöz használt tömlői, amelyeket egy hazai szabadalom révén világhíres színvonalon készítettek. A II. világháború után – államosítva – továbbélt az üzem, Budakalászi Textilművek Rt. néven, majd a '80-as években bekövetkezett összevonások révén itt nyert elhelyezést a vezérigazgatóság is, ettől kezdve szerepel "Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX)" néven. Itt gyártották 1978-tól 1982-ig a a Trapper nevű farmeranyagot.

A Lenfonó maradandót támogatott kulturális területen: a nemzetközi versenyek élvonalába emelkedett "Lenvirág" néptáncegyüttes megalakulásakor komoly anyagi támogatást vállalt, s az együttes neve ezért utal a lenre.

Budakalászi mészkõbánya

Budapest határától mintegy 5 km távolságra helyezkedik el Üröm és Budakalász községek között az a forrásvízi mészkőbánya, amelynek kőzetanyaga 2000 év óta meghatározó jelentőségű szűkebb és tágabb környezetének építészeti kultúrájában. Földtanilag a legfiatalabb képződmények közé tartozik, kora mindössze 800-900000 év között van. A pleisztocén jégkorszak idején egy viszonylag hosszú és keskeny édesvizű tóban keletkezett mészkő. A fenék források sok oldott kalcium karbonátot hoztak felszínre. A viszonylag nagy nyomásnál feltörő langyos források vize az alacsony nyomású környezetbe kerülve elvesztette CO2 tartalmának jelentős részét így felbomlott a kalcium-hidrokarbonát egyensúlya, felszabadult közben egy vízmolekula és kivált a kalcium karbonát: CA(HCO3) – CO2+H2O+CACO3 A CACO3 a növény szárára és levelére csapódott ki és rövid idő alatt megölte a növényt, amelynek lágy részei elbomlottak és a helyükön maradt üregek okozzák a forrásvízi mészkövekre annyira jellemző lyukacsos szerkezetet. A budakalászi mészkő az évszakok változásáról is ad információt, mivel nyáron lényegesen kevesebb lösz került a tóba, így a kőzet színe világos elefántcsont színű. Télen a behordott homogén anyag jóval több, ami a keletkező mészkövet világosbarnára színezi . A kőzet így válik kétszínűvé és veszik fel a rétegek a moduláló vagy traverzáló formát.

Ezek a mészkőfajták egyben "tanúhegyek" is, mivel a 900000 évvel ezelőtti erózióbázis szintjét is jelzik, amely azóta hozzávetőlegesen 100 méterrel csökkent. A budakalászi bánya megnyitásának ideje Kr.u.92-93-ra tehető, akkor helyezték az egykori Aquakwinkwe település helyére a Szerémségből a XII. légiót, amely azután kiépítette Aquincum-ot, csak amíg a kelták nyelvén az Aquakwinkwe jó vizet jelentett, a latin fordításban ez öt vízre sikeredett és ezt a nevet örökölték a magyarok. A légió mérnökei hamar megtalálták kiválóan alakítható, faragható forrásvízi mészkövet és az Aquincum építményeinél jelentős feladatokat bíztak rá. Gyakorlatilag az összes oszlop, oszlopfő és aretmetika ebből készült. A török hódoltság másfélszáz évétől eltekintve a bánya folyamatosan üzemelt egészen az 1930-as évek végéig.

Nevezetes események

2006. június 13-18: Budakalászi Öttusa Európa-bajnokság (4 arany-, 1 bronzéremmel első lett Magyarország)
2007. november 30 - december 3: Junior-Master Testépítő és Fitness Világbajnokság

A község nevezetes lakója

Strba Irén, aki az 1946/47-es évben nagypályás kézilabda bajnokságban Budakalász szineiben nyert.

Testvérvárosai

Lövéte, Románia
Kahl am Main, Németország

Források

Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv. Budakalász, 2000
Emlékek Könyve: 100 éves a budakalászi Állami Népiskola. Budakalász, 2002
Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek – Budakalász története 1900-ig. Budakalász, 1995
Kitelepítettek – Die Ausgesiedelten, szerk.: Szabó Ferenc, könyvterv: Fucskó Miklós, Budakalász, 1996
Milan Nedeljkov: Iz prosloszti Szrba u szelu Kalazu. Szamouprava Szrba u Magyarszkoj. Budimpesta,2003.

Nedelykov Milán: Kalászi szerbek krónikája.Kalászi Faluház KHT. 2003.

Kalászi svábok krónikásai, szerk.: Szabó Ferenc, könyvterv: Fucskó Miklós, Budakalász, 2006.

Következő községek

További községek